izborn

Felmerült a kérdés, hogy hová tűntek a számszerűsített ítéletek, merre maradtak a csillagok. Hogy hány pontos a lemez, hogy érdemes-e beizzítani a pénztárcát óder fájcserélőt.

Pro érvek:

• Határozott verdiktet megmondani menő
• Olvasó számára könnyebb a döntés

Kontra érvek:

• Vannak esetek, amikor hónapok kellenek ahhoz, hogy egy anyag a fülemben-agyamban is megérjen
• Szubjektív énvilágok halmazai gyakran nem fednek át, magyarul neked még simán bejöhet, és ezzel semmi baj

Mindezek ellenére a SZAR kategóriát mindenképpen szeretném megtartani. Várom, mit mondtok.

CDR, apr 2004

01. Beanfield - Tides (Carl Craig Remix)
02. Funk D`Void - Way Up High (Smoke`s Strings Remix)
03. Stefan Goldmann - Shimmer (Wink Remix)
04. Tiga - Pleasure From The Bass (Original Verson)
05. Ernest St.Laurent - Do Ya Dub (Original Verson)
06. Goldfrapp - Strict Machine (V. Calderone Remix)
07. Eak - Very Limited (Original Verson)
08. Portobella - London Punk (Original Verson)
09. Phantom Power - Panawav (Original Verson)
10. Ferrer & Sydeham - Sandcastles (Original Verson)

Ha dolgozni kell, bizony jól jön egy kis minőségi négynegyed. De semmi több.

Players, sept 2005

A1   Every Preston Guild (Part 1) 
A2   The Mast (Love Will Be Strong) 
B1   Plunge Interlude 
B2   Star 
B3   Cae La Lluvia 
C1   Inside Looking Out 
C2   Parga Wine 
C3   Wesley Music 
D1   The Plunge 
D2   The Magic Of Spain

- Hallgattad már úgy a Wesley Musicot, hogy lehúnyt szemmel flesseltél, hogyan énekelhetnek a vokalisták? Vagy csakis úgy szabad?
- Nekem mindig beúszott szép lassan a kórus a képbe, földig érő homokszín ruhában vannak, perszehogy gospel kórus. Neked csak most? Nekem már a Műcsarnokban...
- Nekem a zenekar volt meg, vannak vagy húszan, a percussionös a Tomanek, de a legjobb mindigis a gitáros plöntyögése.

Persze, hazudtam, amikor ezt írtam neki, mert a legjobb a hammondos benne, attól hiszem mindig azt, hogy ott ülünk a Bar Rumba lehúzott pultjának szélén, 2003 áprilisában, mint galambok a dróton, Chilles teszi fel a lemezt, mi meg ütjük a ritmust. Aztán ha behúnyom a szemem, akkor ott van az utolsó igazi gáti WB buli, amiről akkor még nem is tudtuk, hogy az lesz az utolsó. Meg persze a műcsarnokos bulin, meg a régi nokia 5510-es zenefonomról, wurliról indítva a brainwashingpowderes mixet, meg itt meg ott is, mindenütt "keep on walk by the sun repairs my soul".

A lemez összes többi száma imádnivaló. Rögtön az elején megmondja, mi lesz itt: hatalmas romantikus zeneívek, nagyzenekar, lassan gyulladó reflektorok, aztán berobbanó latinjazz, egyszerűen gyönyörű. A közjátékok indokoltak, megvan a terük, teljesen enyém a Star (Wesley Music maxi B oldala) hülye élesen pontozott bossás lüktetése, a Magic of Spainre ordítom, hogy oje-komová-miritmó, a The Plunge után még nyalogatom szájamban a cimbalmos-zongorás pinkflojd utóízt, merülök a hangszerekben, énzeném, nagyon az énzeném. Most már értem, mit is dolgozott barátunk két és fél éven át a maxi után. Latin jazz 2005, real music for the people, remekmű, de tényleg.

Pulver, mar 2006

A1.The Real Moustache (Vono Box DJs Remix) 
A2.Babyfoot Is Off Today (Icasol Remix)

B1.The Real Moustache (Uko Barter Transaction Remix)  
B2.Map Of The World (Strauss Fire Escapist Remix)

Jó, és akkor már megint elfogult leszek: Erik Sumó a kortárs magyar szórakoztató zene legjobbja és ezeket a számokat nagyon elrontani nem lehet.

Nagyon nem is sikerült, sőt. Merthogy ez történik, ha a tavalyi év egyik leizgalmasabb számát ("A Bajuszos Dal") odaadjuk azoknak megrágásra, akik habár bevallottan nem beatmix-királyok, mégis a házibulik csínját-bínját értik. A Manamana csapat (Lakatos Suefo és Jakab Zs.) kicsit kockásította a Real Moustache-t, rá is fért. Annyira adta magát, hogy ittasan is fogyasztható formába kell önteni ezt a partislágert, kapott hát egy négyzetes öltönyt, meg némi plusz "csaba-tibit", így aztán bármikor fel lehet tenni bulin, remek munka, és még nem is nyújtották tovább.

A többit még ízlelgetem, a Babyfoot valószínűleg nem is lesz a kedvencem, nekem túlontúl kihallatszik az énekszólam mesterkélt kinyújtása, erőszakos cselekedet. A Map of the World igazi elszállós, bólogatós lassútempó lett, a másik bajuszos (Icasol Remix) pedig talán túl lassú és négyzetes, annak ellenére, hogy jobban ragaszkodik az eredeti változathoz, de lehet, hogy neked az fog bejönni. Mindenesetre javasolt az anyag megvásárlása, mert igencsak jól sikerült remixlemez, a remixek összes előnyével.

És még lesz egy másik remixlemez is!

!!!UPDATED!!!

a pénteki elmarad, "mert a Duna jön" :(
by tmnk

2006. március 31, péntek 21h, A38 állóhajó
Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi koncert
utána tánc.

Mute, aug 2005

1. Ooh La La
2. Lovely 2 C U
3. Ride A White Horse
4. U Never Know
5. Let It Take U
6. Fly Me Away
7. Slide In
8. Koko
9. Satin Chic
10. Time Out From The World
11. Number 1

Szégyen és gyalázat, hol voltam eddig? Fél éve van kint, és én most hallgatom először, hát, én kérek elnézést. Szóval itt van újra a Goldfrapp, a múltkori egy kicsit túl erős is volt nekem, ezért maradhatott a horizontomon kívül, de micsoda vétek! Itt van Alison Goldfrapp, ez a Kylie Minogue-ba oltott Karády Katalin, meg a prüttyögő társa, Will Gregory, és megcsinálják azt a zenét, ahol a popnak 2005-ben tartania kell.

Mainstream dalok ezek, dúdolhatóak, refrénnel, szöveggel, akár tábortüzes gitáron is eljátszhatók, de mégis kacsint a kispéldányszámú alvilág fele, alig várod a remixeket. Hallgathatod kocsiban, otthon a csövesen, vagy akár partyn, hétperces változatban, vinilről. Ott van benne Norman Greenbaum és Amanda Lear is, a T-rex meg Donna Summer, hihetetlen ahogyan ugrabugrálnak a break és a disco között, könnyedén. Meg kell venni. Badinak mindenképpen.

Aerocafé
Vasúttörténeti Park, 2006. márc. 25.

• Urbs
• Anima Sound System
• Bozoo Bajou DJ Set
• dZihan & Kamien

Pre: Már-már magamat nem értem, mi az, ami miatt hcmfként megyek el, ha jönnek a srácok, hogy mi az, ami miatt egyet nem hagytam még ki, kezdve a 2001-es citadellás falon ücsörgéstől a soproni haknin át (ami most már teljesen más miatt volt fontos) a rendőrséges bulin keresztül az élő koncertig. Aztán felteszem az archiv mixeket, belehallgatok a Maditába, és rájövök: semmi különös, csupán olyan djk fognak ma este zenét válogatni, ami még eddig egyszer sem volt szar.

Permanens nosztalgiabulit vártam, és azt is kaptam. Dzihanék még mindig értenek ahhoz, hogyan csináljanak nekem tetsző bulit. Olcsójóskák, vagy ahogyan Áginak mondtam, "Sie sind so hinterlistig", hiába tekergeti mérnöki pontossággal a hangszíneket Kamien, der Ingenieur, akkor is ezerszer hallottuk már az Aftert, nem mintha nem az lenne a mai napig a kedvenc szalon-break-house szeletelős dalom. Aljasság ide vagy oda, akkor is ez az a zene, amire én mindig jól mulatok.

Persze, más kérdés az Aerocafé-jelenség: a 8-ra kiírt kezdés helyett természetesen f11-kor startolt a kissé rosszkedvű véget ért Urbs ( mintha a U2: Love is Blind átiratát játszották volna a végén), majd jött az Anima Sound System, ami már rég nem az, ami 1998-ban a Kopaszi-gáton volt, a két Priegerrel, Cadikkal, a régi helyes énekesnővel meg a pikulás bácsival. Ez az Anima ócska lenyomat, revival-band, talán, ha majd musicalt írnak saját magukból, mint tette azt a Queen vagy az Abba, talán akkor majd újravesszük, de addig én elásnám, mélyre. Bozoo Bajou is túl komolyan vette a downtempót, s csak a végére jött rá, hogy házibuli kell a maroknyi sales analyst managernek, aki jegyet váltott, meg annak a kétmaroknyi ingyenjegyesnek. Így történhetett az, hogy addigra az ötszázért vett dobozos söröktől ittas 150 fős 'tömegnek' már édesmindegy volt, hogy ki játszik. Én is jócskán elfogult állapotba kerültem addigra, s nyomtuk hajnalig.

Újra meghirdetném a 'buli nyolctól kettőig tart' mozgalmat.

Mole Listening Pearls, 2005

1. Passion
2. B Electric B
3. Terribly (Remix By Juanita Juarez)
4. How Far?
5. Gorgeous Time

Danny már mióta elfelejtette, hogy hogyan kell rendesen dobolni, mindig a trasht akarja nyomni a bandában, Attis meg rettenetesen pengeti a basszust, amióta a PC bontója felfutott. Többször mondtam már nekik, hogy kellene valami új a zenénkbe, a hagyományos felállás már full ciki, kellene egy DJ vagy valami olyasmi, a Linkin Park is mennyire ott van már, jó, meg kellene talán egy pirszing is.

Aztán megkaptam ezt a muzsikát. Igaz, hogy cseh csaj énekel benne, de ugyanúgy lehetne az én reszelős borostás hangom is helyette. Igen, ez az, így kell kinyomni egy EP-t, hamar fel lehet venni, tök jó számok, tök friss hangszerelés, mint a Dark Globe, meg ilyenek. Attis megint remekelhetne, és Dannyt meg kirúghatnánk végleg. Megtanulok prüttyögni, aztán irány a stúdió, újravesszük magyarul. Egészen passzol az új dzsekimhez.

Kevin,
you make me wet! Can't wait for 8pm!
Love, Kelly

Budapesti Tavaszi Fesztivál
2006. március 21.

Szeretem a zenét, azt hiszem, értek is hozzá, szeretem a jó filmeket, tudok közülük is szelektálni, de a táncművészet nem az én műfajom. Azt hiszem, tegnaptól oszthatom Ede barátom véleményét: a balett akkor sem más, mint hogy emberek zenére nagyon bonyolult ugrálásokat végeznek, aber na und?

Nem értettem, talán csak két installációt, amiben ott volt a humor, nade a többi nem volt más, mint zenés szalagavatós lepedőlengetés meg meleg férfiak kockában szorongása a Radio Gaga-ra.

Merhogy Queen. És a Queen-nek is főként az utolsó lemeze. Igen, a halálból kovácsolt aranylemez, a Made in Heaven, meg az elmaradhatatlan Bohemian Rhapsody, ami igazán elmaradhatott volna. Pár, régi ismeretlenebb Queen szám (Night at the Opera lemezről) mutatta csak, hogy milyen izgalmas is volt valaha ez a zenekar, de mikor már éppen elábrándoztam volna, fejbeBRtak egy Kind of Magic-kel. Queen, a valaha csillogóra aranyozott műanyag bizsu, ami húsz év alatt lepattogzott. Ja, és néha Mozart. Csak úgy. Majd utána mp3-ról kimásolt koncertfelvétel, ordító tömeg hangja, mindennemű fade in nélkül.

A csajom csak az előadás után mondta, hogy a hatezres jegyeket nyertük. Ha ezt tudom, a felénél kimegyünk.

A Béjart Ballet Lausanne Erkel Színház-beli fellépését azonban semmi sem csorbíthatta, bekiabálások és tapsvihar kísérte folyamatosan az előadást, a közönség együtt élvezte a zenét és a ritmust a táncosokkal, és a végén hihetetlen vastapssal köszönte meg a produkciót. A Ballet for Life előadás Freddie Mercury, a Queen néhai énekesének és Jorge Donn, Béjart korábbi táncosa életének állított emléket, akik mindketten AIDS-ben haltak meg: mindez a zene - Queen, illetve Mozart - és az élet, halál, szerelem drámai találkozásának metszéspontján. "Az én balettjeim legfőképpen találkozások: élet és zene, halál és szerelem találkozik, összefutnak azok az emberek, akiknek az élete és művészete újjászületett bennem - az a táncos is újra él, aki régebben voltam, de már közelebb áll a tökéletességhez - mindahányszor megismétlik a balettjaimat.", nyilatkozta darabjáról Maurice Béjart.

Budapesti Tavaszi Fesztivál

Tegnap este a Béjart francia balett előadásán voltunk. Ez valami csoda, amit műveltek. Monsieur Béjart már közel 80 éves, de hihetetlenül kreatív. Számunkra, akik inkább az orosz klasszikus balett hagyományait ismerjük, végtelenül üdítő élmény a mai modern balett elképesztő változatossága, leleménye, frissessége. Queen és Mozart dalokra írt kompozíciót mutattak be fiatalságról, szabadságvágyról, örömről, derűről. Tombolt a közönség.

Fercsi, blogger

- 'Cause like I been to, y'know, Paris, Peru, y'know, I mean, uh, Iraq, Iran, Eurasia... y'know I speak very, very, um fluent Spanish -- 'Todo 'sta bien chevere' -- you got that?
- Chevere...
- Todo 'sta bien che-ve-re...

Hosszasan kerestem a weben, míg megtaláltam, mit mond Stevie a szám elején, mi az a spanyol szó. Chevere, ami olyasvalamit tesz, minthogy klafa, frankó. A vicces a dologban az, hogy a szó az amerikai Chevrolet-ből jön. Tehát direkt bukés a dolog, ahogyan az elején a dögös latin maca javítgatja Stevie kiejtését. Mondom, hogy tréfás ember (volt) ez a Stevie Wonder.