izborn

 tegnap az origón volt egy ajánló, hogy az hbo csinált sorozatot, "how to make it in america", két lúzer csávóról nyújorkban, akik farmernadrágot akarnak készíteni, gondoltam, nézzük meg.

a sorozat története bármi lehet, mert olyan snittek és betétdalok vannak benne, hogy most azonnal akarok repjegyet venni, időben tízzel vissza, térben tízezerrel oda.

01.	Outskirts		4:54		£0.79
02.	Duke		4:32		£0.79
03.	Dusty Boots		3:25		£0.79
04.	Control Me		5:09		£0.79
05.	Solo City		4:35		£0.79
06.	Charlotte		4:31		£0.79
07.	Numbers (Radio Mix)		3:27		£0.79
08.	The Sun & The Neon Light		4:30		£0.79
09.	Sweet Lies		3:58		£0.79
10.	Karma Car		4:18		£0.79
11.	Psychameleon		4:56		£0.79
12.	Planetary		4:08		£0.79
13.	Comacabana		4:34		£0.79
14.	You Don't Know What You Mean To Me (J's Lullaby)		5:12		£0.79

Ez még a régi énemnél is régebbi énem. Csak az a baj, hogy túl sokat hallgattam Annie Mac-et meg az Essential Mixeket, és akartam ilyen okos kis negyedeloket is. És ez okos, nagyon, nem zúz túlságosan, nem is igazán partira való, hanem egy B&O hangrendszert birtokló, de azt audiofilnek tituláló konyakmester kozgazdásznak, ezzel szemben én meg egy biológus apuka vagyok, de hát ha egyszer vonósok úsznak versenyt egy kimuvelt szeletelore...

... és milyen jó is lenne, egy nyári este, naplementekor kezdodo buliban ilyenre mozogni, szabad téren.

01.	Delucid		4:10		£0.79
02.	Pat Pong		5:27		£0.79
03.	Click Bitches		5:22		£0.79
04.	WuJu		6:17		£0.79
05.	Downward Steps		4:35		£0.79
06.	Ogres		4:01		£0.79
07.	Try Again		5:05		£0.79
08.	Cous Cous		3:16		£0.79
09.	Rumourtism		4:36		£0.79
10.	Saddlebags		5:10		£0.79
11.	Donde Pasta		5:23		£0.79
12.	Learning Curves		2:48		£0.79

Jó, már megint egy ilyen ninjás downtempó szarság, halott mufaj. És igen, azt is elhatároztam, hogy nem veszek tobbé olyan lemezt, amit tízpercenként kell fordítani. Sem 2LP, sem maxi, leszarom, oreg vagyok hozzá, hallgatható zenét, albumokat akarok, amiket felteszek, hallgatom és jó. Nem akarok otthoni nadrágban a kolkot kergetve még DJt is játszani.

Ez még a régi énem utolsó rúgása. Pont, mint a LoFi Allstars, azon is van 4-5 szuper szám, a tobbi torolheto. De a WuJuért abszolút megérte.

Bajban van a Neonmusic, likviditási gondok miatt inkább lemondanak a profitról, sőt, csak menjen a bolt. Így aztán féláron van náluk minden, még a régebben leárazottak is. Végignéztem a kínálatot, és a kovetkezoket újítottam be

• Pest: All Out Fall Out
• God Help the Girl: God Help The Girl
• V: The Revelation is now Televised
• The Glimmers: DJ Kicks
• Safety Scissors: Tainted Lunch
• Influences compiled by DJ Marky
• Princess Superstar: My Machine
• Booka Shade: The Sun and the Neon Light The Vinyl Mixes

Lehet, hogy még véleményt is írok róluk!

(off.tényleg, CDt már nem is akarok venni, de durva, akkor már inkább jogtiszta mp3, de hogy még egy muanyag vacak minimál képpel legyen... pláne hogy beszart a CD játszó is)

Bár majdnem mindegyik szám megvan kulon 45-oson, de a Purple Rain single mocsok módon csak rádióedit, így dobta magát, hogy valamikor be kellett szerezni. Nagyon enyhén pattog csak, orom hallgatni, hogy ilyen szépen szól, és persze majdnem kilencperces rajta a purplerain, ahogy kell. A Computer Blue is megvan, ugye, mindenkinek? A legjobb Prince lemez, tényleg.

Kotelezo darab, ráadásul svéd kiadásban, a hagyományos tracklistet felborítva, viszont megtoldva másik két számmal, amibol az egyik a How Funky is Your Chicken, ami aztán parkettázós, rendesen. Keveset játszott, szép állapotú lemez, ez is 10 koronáért, pont, mint a tobbi.

A lemez 1970-bol annyira vékony, mint egy szovjet nyelvleckés, de még nem volt játszva, tehát van benne pont annyi, hogy lehessen digitalizálni. Mondjuk annyira nem nagy szám, és néhol tényleg nem tudom eldonteni, hogy azért hamis, mert kissé talán mégis meg van vetemedve, vagy pedig az énekesek hamisak. (Youtube control mellett azért valószínubb az utóbbi eset)

Egyetlen szivfájdalmam, hogy nincs rajta igazi Cookie Monsteres szám, pláne nincs rajta a diszkós elvesztos szám, de legalább a Rubber Duckie-val meg az I LOve Trash-sel vigasztalhatom magam. Ja, meg az I've Got a Two.

Muszáj volt megvenni Chef bácsi lemezét, az 1979-es dátum csupa jót ígért, mondjuk ehhez képest kevesebb a simisumi, azért az a két szám ut, mint busz. A tobbi osszesimulósat pedig kizárólag 45-oson, igy viszont 60%-kal tobbet kaptam a pénzemért, mind a 10 svéd koronáért (kb.1 euró)

Még sosem álltunk ennyire kozel az Avalanches második lemezéhez és még sosem volt ennyire távol sem. A lemez, ami kilenc éve készul, a srácok kozben majdnem feloszlottak,
elindítottak egy soca klubest sorozatot, és élvezik, hogy idorol-idore megkérdezik oket az új lemezrol. Néha feltunik egy-egy mondat a facebookon, myspace-en, veben, hogy pl "putting the finishing touches on album 2", amit aztán azonnal cáfolnak. A mostani nem az elso kor, de a fenti hivatalos grafika sokak képzeletét beinditotta, pláne, hogy mindenutt ott egy retro pattanástalanító kép és az új helyzetjelentés: "...are clearing samples"

A helyzet az, hogy a srácok, mint a rossz fuggok, hitegetik a kiadójukat, de nem szokásos mértékben. Steve "Pav" Pavlovic a Modular Recordstól múlt év végén a sajtóra bízta a zenekar fullentését, miszerint az utolsó simításokat végzik. Innen jott, hogy 2009 júliusára már végre meglesz az anyag, ami nem az, ami már négy éve is majdnem készen volt: egy chillout ambient cucc, amire maguk a csávók is ráparáztak. Nem, mert tehát 2005-ben újrakezdték, és olyan utoset igértek, hogy sírni fogunk. Nos, ezekszerint az is a fiókba ment, de ha minden igaz, végre legalább a témákat osszeguberálták. Ebbol azonban nyárra még egy maxi sem lesz, de karácsony is esélytelen.

A nyomást meg érzik, nem hiába a legfrissebb kommentjuk: "A munka akkor lesz kész, amikor be lesz fejezve."