Players, sept 2005
A1 Every Preston Guild (Part 1)
A2 The Mast (Love Will Be Strong)
B1 Plunge Interlude
B2 Star
B3 Cae La Lluvia
C1 Inside Looking Out
C2 Parga Wine
C3 Wesley Music
D1 The Plunge
D2 The Magic Of Spain
- Hallgattad már úgy a Wesley Musicot, hogy lehúnyt szemmel flesseltél, hogyan énekelhetnek a vokalisták? Vagy csakis úgy szabad?
- Nekem mindig beúszott szép lassan a kórus a képbe, földig érő homokszín ruhában vannak, perszehogy gospel kórus. Neked csak most? Nekem már a Műcsarnokban...
- Nekem a zenekar volt meg, vannak vagy húszan, a percussionös a Tomanek, de a legjobb mindigis a gitáros plöntyögése.
Persze, hazudtam, amikor ezt írtam neki, mert a legjobb a hammondos benne, attól hiszem mindig azt, hogy ott ülünk a Bar Rumba lehúzott pultjának szélén, 2003 áprilisában, mint galambok a dróton, Chilles teszi fel a lemezt, mi meg ütjük a ritmust. Aztán ha behúnyom a szemem, akkor ott van az utolsó igazi gáti WB buli, amiről akkor még nem is tudtuk, hogy az lesz az utolsó. Meg persze a műcsarnokos bulin, meg a régi nokia 5510-es zenefonomról, wurliról indítva a brainwashingpowderes mixet, meg itt meg ott is, mindenütt "keep on walk by the sun repairs my soul".
A lemez összes többi száma imádnivaló. Rögtön az elején megmondja, mi lesz itt: hatalmas romantikus zeneívek, nagyzenekar, lassan gyulladó reflektorok, aztán berobbanó latinjazz, egyszerűen gyönyörű. A közjátékok indokoltak, megvan a terük, teljesen enyém a Star (Wesley Music maxi B oldala) hülye élesen pontozott bossás lüktetése, a Magic of Spainre ordítom, hogy oje-komová-miritmó, a The Plunge után még nyalogatom szájamban a cimbalmos-zongorás pinkflojd utóízt, merülök a hangszerekben, énzeném, nagyon az énzeném. Most már értem, mit is dolgozott barátunk két és fél éven át a maxi után. Latin jazz 2005, real music for the people, remekmű, de tényleg.
