Look What You're Doin' To Me
Let Me Show Ya
I Can See
Lie
Little Bird
Rockin' You Eternally
So Far From Home
What Do You Want?
Lucky Girl
Gafiera
Morning Scapes
Dial A Cliche
Jaja, vannak bloggerhaverok, akikkel nagyjából négy-öt éve maradtak félbe a történések :). Épp mint a Jazzanovával, akik azóta Alexander Barck kiváló műsorából, a lemezkiadó üzemeltetéséből, klasszikusnak számító -nyugodtan mondjuk ki a szót- nu jazz korongjuk újrafényezéséből, dj event-nek nevezett haknizásból éltek elég jövedelmezően, hiszen vannak vagy heten, mindegyiküket el lehet adni a brand-del. Ezt lehet évekig is csinálni, ott vannak a Dzihanék, akik már minden bőrt lehúztak a Gran Riserváról, vagy az Avalanches -hoyg a másik kedvencemet hozzam- akik már öt éve perceken belül megjelentetik a Chinese Democracy című második lemezüket. Lehetett volna csinálni ezt évekig, de ezek szerint a Jazzanovások okos kreatív emberek. MInt már írtam, átmentek a Verve-hez, az egyik lehető legjobb helyre, és megcsinálták A VISSZATÉRŐ lemezt.
Kezdenek egy átlagos sallalával, jelzik, ezen a lemezen számok lesznek, popszámok, refrénnel, bridge-dzsel és verssel, sogenannt jazzes felhangokkal, hangszereléssel, fekete vokállal, John Legend is ilyennel nyert Grammyt. Hogy aztán belecsapjanak a legtutibb számba, komolyan, nekem a Rehab és a Lidell nóta óta nem volt ekkora endorfinflössöm, hangszerelés, szólamok, dallammenet, pop, hang, vonósok, én vagyok málé király, én vagyok málé király. A lemezen an jó pár szám, amit direkt Gilles Petersonnak írtak, worldwideba való latinok, okosabb salsaklubok tánczenéi, klasszikus jazzek, pár pop-downtempo, lehet szeretni, számomra most közömbösek, állati kellemesek, és pont jók, hogy megtöltsék a lemezt, és kiemeljék a meglepetéseket. Mint például, hogy a Jazzanova Beatlest játszik. Nem tudok másra gondolni, és mások sem, jó, tuti, ez volt a cél is, nem plágium, nem koppintás, inkább idézet, kalapúr emelése. Másik biccentés a Cinematic Orchestra tavalyi lemezének szól, a Little Bird pont úgy súlyos, gyertyafényes, csendes, őszinte, és téli, mint a To Build a Home. (Nem is merem egymás után meghallgatni őket, életveszélyes). Jaés a legnagyobb tizes: miért ne samplerezzük saját magunkat? Nem tudom, nekem a legnagyobb találat a lemezen a So Far from Home. Imádnivalóan elkezdődik szokolhangon a sláger, ami beloopolodik, bejön Phonte, zseniális, durva jó rímekkel, és a lazán okos popból kegyetlen feszült hip-hop lesz.
Bár kötelező kör, de a közreműködők listáját most hadd haggyam ki, túl ipari, messzire vezet, érdektelen abból a szempontból, hogy milyen maga a termék. Kéremszépen, sokszínű, mozgalmas, könnyen fogyasztható, de sokadjára is meglepő, okos zene ez. Olyan, amilyet az ember megtisztel azzal, hogy fekete korongon vásárolja meg Londonban, és kitüntetett alkalmakkor teszi fel. Közben meg nem szedi ki a walkmanjéből.
01. God Bless This Mess 
Let Me Show Ya (feat. Paul Randolph) (Part One)
Side A