1 Fine Line 3:05
2 How Kind of You 4:47
3 Jenny Wren 3:46
4 At the Mercy 2:37
5 Friends to Go 2:43
6 English Tea 2:12
7 Too Much Rain 3:24
8 A Certain Softness 2:41
9 Riding to Vanity Fair 5:06
10 Follow Me 2:31
11 Promise to You Girl 3:09
12 This Never Happened Before 3:24
13 Anyway 7:22
Valahogy előkerült a mccartney jenny wren száma, amit még te tettél fel a gépemre, no, gombhoz hozzávarrtam a kabátot, megszereztem a lemezt is, te, ez tényleg óriási klassz lemez, összeszorul a szívem, hogy a lennon és a harrison már nem élnek.
Jó, volt már az Anthology révén az a pár poros demószalag újrakeverése, sőt, fiókból énekelt Lennon, még kiváló klip is készült, amin mind a négyen újra bohóckodtak. Bár szerintem a Free as a Bird egészen normálisan sikerült, mégis ügyes üzleti fogás maradt csupán: kis zöld pipa az EMI részéről, hogy újabb bőrt húztak le a már feloszlott zenekarról. McCartney sem volt mindig formában, a hoppofdelirererensz az őrületbe kergetett a butaságával, miután süllyedni látszott, hangja kordásan-öregesen magasodni, vékonyodni és remegni kezdett. Miközben Jon Brion, Sondre Lerche a dallamokban, a Travis-Coldplay vonal zenekarai a brit öntudatos pop felől keresték újra a nagy négyest.
És akkor McCartney megcsinálta az utolsó EMI lemezét. Egy olyan csókával, aki megmondta a tutit a 64 éves nyuggernek. Egy olyan producer, aki mellett Stevie Wonder megbánná a Part Time Lovert. És Paul McCartney, ki tudja, hogyan, de egészen mélyre nyúlt, hangszerekben, hangképekben, dallamokban. Tévedés, hogy a Chaos and Creation egy McCartney szólóalbum. Ez egy boldog szellemidézés. Jövök, haverok, csak még van pár elintéznivalóm.
Jön az ősz, újra beatlesbe kell burkolózni.
