izborn

Marc Ribot - Don't Blame Me

(izbi kolléga széjjelposztolta az oldalt, alig hagyva az intelektualizálásnak helyet. de azér valahogy menni fog, méghozzá végre egy new yorki lövéssel.)

a szólózás egyedi műfaj. nincs körítés, nincs zavaró elem, csak zenész van, hangszer és érzések. rezdülések, mikrodrámák, villámszerelmek, zippelt nagyhalálok, satöbbik, amelyeket csak a legnagyobbak tudnak hitelesen átadni. a gitárt alkalmazó zenész marc ribot közülük való, kétségtelen. a new yorki-i downtown zornista kommunája tagjaként, tehát begőzölt, szélsőséges avantjazz-zenészként ismert ribotnak e joe pass-i hagyományokat távolról üdvözlő lemeze bizonyítja, hogy az őrület nem létezhet a megnyugvás viszonyítási pontja nélkül. a két - főleg az experimentalisták számára erektív - zajdarabot leszámítva (az őrület kontrollált betüremkedései), mások által már csontvázig és szárazra nyalt jazz-sztenderdek nála új húst, új szerveket, új vért, de ami legfontosabb, új lelket kapnak, élni kezdenek. és mint tudjuk: az élet szép. kötelező.

BBC Radio 1 - The Greatest #1

2005.január 23-ig lehet szavazni minden idők legjobb angliai #1-jára. Én is megtettem, de nem árulom el, melyik dalra nyomtam meg a gombot. Teljesen véletlen, hogy pont arra. Nem is tudom, miért.

Blockhead - Music By Cavelight *****
Ninja Tunes, mar 2004

1. Hello Popatrz
2. You've Got Maelstrom
3. Carnivores Unite
4. Sunday Siance
5. A Better Place
6. Road Rage Breakdown
7. Triptych Part 1
8. Triptych Part 2
9. Triptych Part 3
10. Jet Son
11. Music By Cavelight
12. Breathe and Start
13. Bullfight In Ireland
14. Insomniac Olympics

Ez kurvajó. Kurvajó. Vak vagyok, meg süket is egyszerre, fél éve itt figyel nálam, és bele se szagoltam, pedig... Backinit és Skalpelt keverjük a Sigúr Róssal (a felgyorsított - lelassított visszafele játszott hangmintákról én már csak az izlandiakra asszociálok, pláne ma, hogy reggel újrahallgattam az alapművet) tolunk alá nagyon szomorú lassú tempót, zongorázunk és gitározunk, fújunk is, lényeg, hogy zsezzeljünk (értsd: muzsikáljunk szabadon). Mértéktartó, nagyon eltalált. Pont ilyennek képzelem el New Yorkot. A másik kettő Presztár szíves figyelmébe ajánlom. Nemcsak a lemezt, a csávót is.

Update: mintha az egyik utolsó dalban a Sebestyén Márta hangját vélném felfedezni, gyorsítva-torzítva ahogyan azt énekli 'Szerelem, szere, leelem'. Nem hiszek a fülemnek. Plusz szitár.

Zuco 103 - One down, one up*****
Ziriguiboom, oct 2003

Disc: 1
1. Jussara
2. Humana
3. Mo
4. Eu Nasci No Brasil
5. Q Baiano
6. Voltando (The Cocktail Party Mix)
7. Get Urself 2gether
8. El Jodedor

Disc: 2
1. Brazil 2000 (Live)
2. Brief Passions (Live)
3. Peregrino (Live)
4. Humana (Live)
5. To Life (Live)
6. I Came, But... (Live)
7. Treasure (Gerd Mix)
8. Peregrino (David Walters Mix)
9. Get Urself 2gether (Chris Harrison Mix feat Tara Chase)

Egy sima, egy fordított, tisztára mint az oláibolya, de ez nemaz. A Zuco103 többünk közös kedvence, nekem bp mutatta, aztán én NZANGÁnak, meg spityunak, habár ő biztos ismerte már valahonnan, de a lényeg, hogy a Zucot egyszer én vittem adásba.
Ez a mostani lemez rókabőrnyúzás, de még csak az első, megérdemelt, díszes prém. Az egyik lemezen barátságosan összebújó, meleg fészek ízű anplagged dzsezzként előadva a nagy slágerek, (van, aki nem ismeri a zukót?*) olyan vacsorához való, juppis módon, a másikon igazi bugis koncert szól és három remix (amiből az egyik szar, a másik kettő meg jó.) Zucoval ismerkedőknek, haladóknak is ajánlott olvasmány, amit lehet kedvelni és nagyon megszeretni is. Nekem különleges kedvencem, hiszen a nagy NZANGA ajándéka ez a csöves formátumú dupla.

És imádom, amikor a csaj lejlapantelként bemondja, hogy búgalú.

* Aki nem ismerné, a Zuco 103 egy holland csapat, akik igazi brazilos bugalut, zsezzes vacakolást játszanak, vidámak és elektronikusak. A német MoHorizons németalföldi változata.

Lazyboy - Police Dogs Bonfire **
Sunday Best, jan 2005

Police Dogs Bonfire (original mix)
Police Dogs Bonfire (Reverso 68 mix)
Police Dogs Bonfire (Linus Loves mix)

2005 számomra elsö kislemeze teljességgel hidegen hagyott: túl egyszerü dallam, túl sokszor, az unalomig ismételve, a klip sem érdekfeszítő, talán a Reverso68 mix ami kicsit vállat mozgatós, de inkább luftballon érzésem van. Kutyakalapgumi Max Sedley kiadójától.

Dinah Washington - Drinking Again *****
a londoni szállítmányból
Roulette, 1962

1 Drinking Again
2 Just Friends
3 I'm Gonna Laugh You Right out of My Life
4 I'll Be Around
5 Lament (Love, I Found You Gone)
6 I Don't Know You Anymore
7 Baby Won't You Please Come Home
8 Lover Man
9 The Man That Got Away
10 For All We Know
11 Say It Isn't So
12 On the Street of Regret

Nem szeretem a jazzt, az olyan bonyolult és müvészieskedö nekem!" - mondták tegnap a kollegáim ebéd közben. Hát ti hülyék vagytok! Hol van ebben a müvészieskedö zártkörü klub érzés? Dinah csak fogja a pókhálóba ragadt brikett alakú mikrofont, behúnyt szemmel, ráncolt homlokkal elénekli a nagyvilágot megváltó érzéseket, lecsúsztatja nyakából a szőrös mosómedvelábat, aztán leül melléd, ráhajtja válladra fejét, hogy aztán együtt rúghassatok be, de alaposan.
Dinah-val nem lehet melléfogni, pont, ahogyan Ninah Simone-nal vagy Ellával is nehéz. Meghát ismered te is, tuti, hallottuk már tea- és farmerreklámban, ursulásbuliban remixelve, de akkor is a legjobb, ha felteszem ezt a 25 dollárt is megérő, alig hallgatott, csodálatos állapotban megmaradt, 1 fontért vásárolt 1962-es fekete korongot... és mellette lassanként iszogatunk. Dinah meg én.

Adam Freeland @ Tilos Party
Petőfi Csarnok, 2001 január 13.

Első rész
Második rész

Vigyázat, túlvezérelt, olcsó termékeket pillanatok alatt megsemmisítő gyilkos basszusok!!!

Napra pontosan négy éve volt. Semmit, de semmit nem kopott, ugyanúgy hat, mint akkor. Akkor, amikor megtértem, mert ahogy nagymenő djújságokban szokták volt írni maga a breakbeat pápa celebrálta a misét. Emlékszem, (drága gyermekeim, öregapó mesél nektek) az I&I-ban kikértem még délelőtt a Tectonicsot, hogy megnézzem, ki ez az ember, jó, jó lesz, olyan mint a nagykedvenc FSOL, meg hiphopos is, meg olyan breakes. Féltem a partyra menni a rossz tapasztalatok miatt: az ostoba tiniDnB sosem volt otthonos közegem, a nyúldzsezzre kiválóan lehet kávézni, de annyi, a mulatós bigbeatnél meg már többet akartam, untam. Este aztán belevetettem magam a Tilos Partyba, totál egyedül, csak ferivel futottam össze pár percre. Aztán megjelent Adam Freeland, megszkreccselte egy picit a fallamínnááát feltolta a basszust, ami azóta sem volt annyira okos, én meg elmerültem valahol a gyér tömegben. Két órán át nyomtam exogén kemikáliák nélkül, talán csak egyszer mentem ki utántölteni a korsómat. A PMTnél már mélyen hittem, azóta is Credo.

Írhatna már valami entellektüellről a NZANGA, mert még elpártolnak az újonnan szerzett sznobolvasók :-)

Moloko - I Am Not a Doctor ****
AM, aug 1998

1 Flipside
2 Knee Deepen
3 Blink
4 Stylophone Pet
5 Downsized
6 Sorry
7 Sing It Back
8 Pretty Bridges
9 Be Like You
10 Caught in a Whisper
11 Or Zee
12 Id
13 Tatty Narja
14 Over My Head
15 Should've Been Could've Been

Tudom, hogy ma jött ki az Ipod Shuffle és majd mindenki ilyet akar, de én még rettenetesen élvezem azt a pár év retrót, apró hátralépést a negyedik dimenzióban amit a kis karácsonyi discmanem nyújt. Régi lemezeket kapartam elő, persze nem olyan régit, hogy NZANGA is bólogasson, és így futottam bele ebbe a molokóba. Jó, a Moloko nekem főleg a Statues, a Things to make and do és a Fun for me, de azért szégyenletes, hogy erről a lemezről mennyire megfeledkeztem. Pedig itt is idiótán alt alti a Roisin Murphy, hihetetlenek a ritmusok, dramenbész dramenbész, meg szingitbekk. Jó ez a Molokó, tényleg jó. Asszem már várom, figyelem az új lemezüket. Ha kicsit is, de rajongok.

Fenomenon - Hourglass *****
Beatservice, apr 2004

1 Lucy Said
2 Space Continuum
3 Time
4 Day Time TV
5 Hypersleep
6 Trouble Takes Flight Featuring - Thomas Dybdahl
7 Everybody Wants To Rule The World
8 Restless
9 Just Pretend
10 Sleepy Meadows Of Buxton

Nemcsak Didót, Celine Diont, Robbie Williamset hallgató barátnők léteznek. A csajom a múltkor lelkendezve fogadott, hogy egész nap ezt hallgatta, ő maga találta nekem, odaadja, fogadjam szeretettel. Fura, hogy eddig nem hallottuk a rádióban ezeket a dalokat. Pedig tisztára röjkszopposak, ügyesen szólnak, frissek, fogyaszthatóan prüttyögősre hangszereltek, ráadásul norvégok. Néha mintha DzK találkozna a Kraftwerkkel (Space Continuumban konkrétan az Ocean Airt hallom bele), néhol ügyes kontinentális broken beat, néhol jó kis house (melyik tavalyi lemezen hallottam ilyesmit?), egyedül talán a Tears for Fears feldolgozás sikerült soványkára. Mindenért kárpótol viszont az utolsó dal: még a jelenleg kulturmisszionárius blogámokfutó NZANGA cameomunkásunkat is meghatná. Úgy sírna a szépségesen terjengő vonósoktól, a visszafogott zongorától meg a magányos szájherflitől, mint József a fa alatt, hogy "ez aztán a hóeséses jazz".