izborn

BMG, febr 2001

1. Bob's Jazz
2. Omara's Dance 
3. For The Love Of You 
4. Sax-A-Go-Go
5. Lily Was Here
6. Synchrodestiny   
7. Nikki's Dream 
8. Pick Up The Pieces
9. Dance 'Till You Bop Revisited

1994-ben nyertem egy utalványt, amin hanghordozót vehettem. Sokáig vaciláltam, míg végül Candy Dulfer 1993-as Sax-a-go-go-ját választottam, műsoros kazettán. Ez volt az az anyag, ahonnan megismertem a Pick Up The Piecest, meg a Compared to What-ot. Beugrónak jó volt, hogy aztán pár évvel később ne féljek megvenni a Tribute to Miles kazettát Herbie Hancocktól.

Most, ezt az élő anyagot hallgatva, rajta sok 93-as számmal, s olyan közreműködőkkel, mint Angie Stone, akiért megőrülök, vayg mint Dave "Ikonom" Stewart, most is csak azt tudom mondani: nincs ezzel semmi baj. Könnyű kis zene, el lehet rá lötyögni, vannak benne laza szólók, ügyes lány ez. Be lehet tenni egy vörösboros vacsora mellé, jókis manager jazz, képújságos mellékízzel.

NZANGA kollega kommentjét várom tehát.

Mekkora flash! Hogy miért is tűnt ez a szám annyira ismerősnek. Kérlekalássan: ezért. Ott voltam az ősbemutatón, most már emlékszem, a szám előtt be is mondta, hogy ezt a múlt héten írta, és most adják elő először.

Lumenessence, jan 2006

The Conversation
Little Big Horn
Electro Industry
Radio
Wake Up
Hangers
Victoria Falls
Boathouse
Deus Ex Machina
Le Anima
Family Secret
The City
Chameleon
Rockall Bailey

Ilyen jó felütés után minek kellett elrontani a hangultatot azzal a németrádió-barát Radioval? Amúgyis, srácok, látványosan keresitek magatokat!

A múltkor még elég jól megvolt az jazz-samplerezett vicces LCD-n futó domborúképcsöves FF tévé, a digitalizált tom&jerry hangulat. Most meg minden van. Például egy új, nem túl kellemes női hang, ami engem erősen a Black Eyed Peas stratégiájára emlékeztet. Meghát az élőzene varázsa is kell (Wake Up) Aztán jó pár track csak copycat Victoria Falls annyira üvöltően AIR másolat, a Boathouse a Warposokat nyúlja, a City a Télépopmusikot, a hidden trackben meg valami pinceklubos gimis funk zenekart. Persze, vannak zseniális darabok, ez Electro Industry downtempója igaz, hogy ósdi, ötéves receptet és ritmust követ, de engem megvett.

Talán, legközelebb.

Raster Noton, sept 1998

ˇopen up!
decoded terminate
solool
their new polka
heitkamp
speaking tones
siesta for two
expect now
space odyssey revisited
the fourteenth thing she did..

Utazás a koponyám körül. Az első szám okozta sokk után rá kellett jönnöm, hogy terápiás zene ez, mintsem kínzókamra. Hidd el, nagyon nem jó érzés folyton egy szovjet katódsugárcső tompa zaját hallani. Reggel-délben-este. Igen, iZbornnak is van tinnitusza.

Objects and phenomena commonly viewed as "static" often appear to be lively processes or life-forms in a different scale, dimension or system of coordinates. it is possible to observe known "hidden" activities (such as planetary motion, cellular life or electro-magnetic disturbances) by using an appropiate technique. however, these processes can also be perceived as anomalies in a state of enhanced awareness or hyper-sensitivity. sometimes they are fun, too. ivan pavlov/COH lives in sweden and works as an acoustic engineer.

iZborn átköltözni látszik, nézzük is meg, hogy a harmadik évforduló közeledtével át tudunk-e váltani web2.0 kompatibilabilissé.

izborn hamarosan elköltözik, addig is stay tuned.

Stevie Wonder - Innervisions
Motown, 1973

1. Too High
2. Visions
3. Living For The City
4. Golden Lady
5. Higher Ground
6. Jesus Children Of America
7. All In Love Is Fair
8. Don't You Worry 'Bout A Thing
9. He's Misstra Know-It-All

Mi a közös Sondre Lercheben és Stevie Wonderben? Megmondomén, a modulálás. Csak lazán és könnyedén, nem zavar a hangnemváltás, úgyis simán, csuklóból térsz vissza az eredeti hangnembe. Mi a különbség Sondre Lerche és Stevie Wonder között? Megmondomén, spanyolviasz, az, hogy Stevie Wonder fekete. Mennyivel egyszerűbb a szöveg, mennyivel funkybb a basszus, tökösebb az egész, ha gospel-karba kell járnod fiúkórus helyett.

Szóval itt ez az 1973-as lemez, nagyjából egy időben jött ki a Talking Book-kal, s én meg most picit mérgelődöm, hogy az volt leárazva a Berwick streeti alagsorban, s nem ez. Stevie Wonder egyszer azt mondta erről a két albumról, hogy a 'Talking Book' a jobb számok gyűjteménye, míg az 'Innervisions' sokkal inkább egy nyilatkozat, vallomás, leginkább a spiritualitás szempontjából, sokkal inkább egységes és összefüggő. Hát Stevie, lehet hogy így gondolta a költő, de nekem ez a lemez a jobb. Hidd el, sokkal jobban áll neked, ha dögös, feszes, hammondos funkyt nyomsz, mint az az út, aminek a végén az ádzseszkó áll. És igen, nagyon vicces csávó is tudtál annak idején lenni, a 'Don't you worry 'bout the thing'-ben simán megy neked. Talán, talán, egyszer még csinálsz megint egy ilyen muzsikát, annyira jót tenne a világnak, tudod 'make it a better place'.

Stevie Wonder további lemezeinek taglalásával még mindig adós vagyok, lassan, csepegtetve majd csak megírom egyszer.

csoda történt.
iZborn újra éhes, túrna újakat, sokat, még-még-még.
asszem, újra itt a tavasz.

The Bamboos - Step it Up
Tru Thoughts, mar 2006

Step It Up feat. Alice Russell
Tighten Up
In The Bamboo Grove
Golden Rough
Black Foot
Transcend Me feat. Alice Russell
Tobago Strut
Another Day In The Life Of Mr. Jones
Crooked Cop
Eel Oil
Voodoo Doll

Máskor az ilyentől kibújok a bőrömből, úgy örülök, de egy sondrelerches napon csupán futott még. De egészen más lenne a véleményem, mondjuk nyáron, a mókakutyában, péntekről szombat hajnalra virradóan, úgy három-négy körül. Quantic Soul Orchestra pótló, és ez ezúttal izgibb is, mint a Jumbonics. Valamint simán bekajálok mindent, amiben Alice Russel énekel.

Tomanek, ez is picit afrobeates néhol! :-)