izborn

Warp, march 2006

1. Passion
2. The Sweetest
3. Flip Ya Lid
4. Pudpots
5. Damn
6. You Wish
7. Deepdown
8. Chime Out
9. Me!
10. I Am You
11. Soul Purpose
12. African Pirates

K. barátom lelkendezett a lemezről,s mivel a régebbi lemezüket is közepesnél picit jobban bírtam, kíváncsian vágtam bele. Most viszont majd minden számnál az az érzésem volt, hogy fele hosszúságban is elég lett volna felvenni. Túl kevés vokál, túl sok repetitiv élmény, talán egy bögyös maca, egy bőszárú beszélősrác, dobott volna egyet rajta. Vagy csak nálam fogyott el a mókarúd. Így most elsőre ez asztinens wannabe hiphop sztároknak szóló remek alapokat tartalmazó korong.

Ziriguiboom, jul 2003

1. Deixa
2. Só Sei Viver no Samba
3. Hate
4. Luisas
5. Waiting
6. No Prego
7. I'll Be
8. Train
9. Inútil Paisagem
10. Um Só Segundo
11. Pequenos Olhos

Egy ismételt átlagos brazil kávézós-szamba lemez lenne, ha. Ha nem ez lenne az a csaj, aki Arto Linsday-jel dolgozott volna együtt, ha nem lenne egy kis ütődöttség benne. Merthogy No Prego. Ott van egy Grieg-ízű szimfonikus szempler, amiből kikeveredik valami baszónóva, többször vissza kellett kanyarodnom a kályhához, hogy megleljem a lüktetést, hogy megértsem, hova jönnek a pozanok, meg a kocsmakórus.

A többi sem rossz, pláne, azzal az izgalmas hipnotikus hangjával zabálom, meg a hiddentrekkel együtt. Rendesen négy csillag a trükkök miatt. Vicceslány, megkedveltem.

Universal, mar 2006

1. 3121
2. Lolita
3. Te Amo Corazon
4. Black Sweat
5. Incense and Candles
6. Love
7. Satisfied
8. Fury
9. The Word
10. Beautiful, Loved & Blessed
11. The Dance
12. Get On The Boat

Prince olyan, mint egy kivénhedt MTA-s: imádja saját magát idézni. Az is igaz, hogy valaki, aki magas impaktú lemezeket jegyez már húsz évvel ezelőttről, az csak tegye is, divat a 80's retró, és nincs viccesebb, mint amikor Prince saját magát bootját legeli. A Fury pl simán lehetett volna a 1999 mellett is, a Black Sweat meg a Get Off B oldala. A jópár, minőségi nyállatinó tölteléket leszámítva jókis kísérletező blues, contemporary soul future funk az egész, sőt, neoretro oldschool futurefunk. Plusz Maceo Parker. Én a helyedben adnék neki egy esélyt, az utsó számra még bulizni is lehet.

És nem, nem tudom kikerülni, hogy össze ne vessem Michael Jacksonnal: Prince mai napig játszik a zenével. Összetettben nyert.

Haragszom Omarra. Elmondom, miért. Ír egy nagyon butuska dallamot, vidám kis szerelemes szöveggel, amit lehet fütyörészni az utcán, polifonikus csengőhangnak állítani, sőt, akár gyökérmódon gitározni is, tábortűznél. Még akár nyúlás érzésem is támadna, erre beleteszi azt a bridge részt. Aztán meghangszereli úgy, hogy nem lehet mellette nyugton ülni, egyszerre r&b és keyserkedvenc broken, nem tudod eldönteni, hogy 1970-ben vették-e fel, vagy a 90-es acid jazz korszakának közepén, vagy most, 2006-ban.

Kényelmesen belesüppedsz ebbe a napfényes slágerbe, élvezed a csávó hangját, erre fogja a mentort, meghívja vendégszerepelni Stevie Wondert. Hiába tökéletes produkciója, pont ezzel alázza magát porig a mester. Mert ezt a számot már nem ő, mr Stevie Wonder jegyzi. Ez aljas trónfosztás.

Igen, ebben az egy percben mutatja meg nekünk Omar, hogy Stevie Wonder csinálhatna most, 2006-ban is nekünk ilyen csodás muzsikát, ha annak idején az Ádzsekszkóval nem küldi magát vakvágányra.

Stevie, mondd, miért?!

(Omar új albuma április végén jelenik meg, melyről iZborn is beszámol majd.)

CDR, mar 2006

Chick - Open Up (1980)
Van McCoy - The Hustle (1975)
Will Jennings - Street Life (1979)
Courtney Pine - Eastern Standard Time (1992)
CapitaniPapaRossiBarilozzi - Drum Boogie (1998)
Moore - Spiral (1972)
Snowboy - Desvarga angixi (2000)
The Salsoul Orchestra - Runaway (1977)
Unlimited Touch - I Hear Music In The Streets (1980)
McFadden Whitehead -Dont Let Love Get You Down (1976)
Al Hudson - Spread Love (classic vocal mix) (1998?)
John Buzon Trio - The  Caravan (Eat Static Remix) (2000?)
Steve Reich - The Desert Music (Remix By freQ. NASTY & B.L.I.M.) (1999)

Így néz ki, ha SpityuZu bulizós zenéket hoz. A végén ott van extraként a BLIM is, amit jópár éve még a régi helyen hallgattunk, macskákkal és sólámpával, 33-on és 45-ön is, húú, nagyon rendben volt. Alapból kiváló kis dizsiválogatás, néhol vidámkodva letesz (Courtney Pine), néhol sörért küldően felpörget (Snowboy) azt a végén meg odabasz. Ismétlem, tavasz van.

Kereskedelmi forgalomban nem kapható.

1993

1 Tease Me
2 She Don't Let Nobody
3 Nuh Betta Nuh Deh
4 Bam Bam
5 Friday Evening
6 Let's Make It Tonight
7 One Nation Under A Groove
8 Tracy
9 Sunshine Day
10 Murder She Wrote
11 Roadrunner
12 I Wanna Be Your Man
13 Twist And Shout
14 Gal Wine

Ha már tavasz, erre rázzátok a seggeteket! Igazi plazadancehall azoknak, akik még nem kaptak mérgezést a tilos rádió permanens reagge és dub műsorától. Vicces kommerszdancehall ez, tele slágerrel, amire mindenki emlékszik, meg az elmaradhatatlan Bam-Bammal, aztán jó sok rettenetes lassúzós r&bvel, és persze a csúcsszuper, verhetetlen, seggreverő, partifelforgató Beatles feldolgozással.

Vandafull!

(Valahogy ezen a mikrofonba beleraggázott számokról mindig a Szezám utca Számhercege jut az eszembe, Vanntájm, túttájmz, megvan? )

arts and crafts, oct 2005

1. Our Faces Split the Coast in Half  
2. Ibi Dreams of Pavement (A Better Day)  
3. 7/4 (Shoreline)  
4. Finish Your Collapse and Stay for Breakfast  
5. Major Label Debut  
6. Fire Eye'd Boy  
7. Windsurfing Nation  
8. Swimmers  
9. Hotel  
10. Handjobs for the Holidays  
11. Superconnected  
12. Bandwitch  
13. Tremoloa Debut  
14. It's All Gonna Break

Kanada tágas egy hely, óriási garázsokat építenek ottan. Így aztán van hely olyan zenekaroknak is próbálni, mint a Broken Social Scene. Pont ilyen lenne, ha a kispál Pécs helyett Torontóban alakul meg, és ha a három haver helyett az egész egyetemi kocsma egyszerre kezdett volna zenélni. Igazából nem érzem, mi a különbség a régebbi lemezükhöz képest, mintha ugyanilyen lett volna. Jópár szám ígéretes és izgalmas, pl a Hotel elején az a Missy sampler az kifejezetten süti, érdekesen kezdődnek, aztán mindegyik a végére gimiszenekaros fortissimóba torkollik. Jó, igen, pont ettől ródmúvis. Itt a tavasz, lehet nyitott ablaknál hallgatni a rockzenét.

Tru Thoughts, may 2005

Why Me
Dignity
Forgetting To Remember
Sacred Life
Oh My Lordy
Queen of Boredness
Leeds
The Telling Tabu
Us On Fire
G. I Right

Lassan egy éves a lemez, és idestova fél éve, hogy szerelmes lettem Caitlin Simpsonba. Tavaly októberben történt, a londoni Cargo-ban, mi éppenhogy odaértünk Edével, Espen Horne pedig feltette a Dignity kíséretét, azokkal a mélybarna basszusokkal, és a felpolcolt hajú Kinny a színpadon hagyott retikülje és a hangfal között apró lépésekkel, pont ahogyan Sena szokta tenni, lépdelt előre a ritmusra. Aztán nekieresztette a hangját, behúnyt szemmel énekelt a szakításról, és nem érdekelt, ha hamis volt, mert nem lehet minden hangot eltalálni, ha közben éppen sírsz.

Persze, aztán mosolygott, meg tréfálkozott is, nem szomorkodni jött. Átölelt azzal a csupa pozitív érzéssel, ahogyan csak egy ilyen nő tud, meg improvizált, szkettelt, ha úgy tartotta, táncizott, beszólt nekünk, ötvenfős közönségnek, játszott nekünk, játszott velünk, miközben Espen Horne hűségesen tolta alá a deszkát, s megágyazott a füttyögős tapsnak.

A lemezben majdnem minden benne van, ami ott volt. Régi adósságom volt megírni, hogy nemélhetek nélkülük.

Ilyen az, amikor a hálószobadj átmeneti szállásra költözve kell, hogy berendezze a kis készletét az ott található készülékekből. Hány csillag?