Astralwerks, mar 2007
Space Maker
Once Upon a Time
One Hell of a Party
Napalm Love
Mayfair Song
Left Bank
Photograph
Mer du Japon
Lost Message
Somewhere Between Waking and Sleeping
Redhead Girl
Night Sight
Sajnáltam, hogy a tavalyi Bonobót és Basement Jaxxet nem volt erőm közvetíteni. Most próbálom javítani az AIR-rel.
Rövid leszek, mint ez az alig 47 perc. Elsőre fellelkesített, de így tizedjére, egymás után hallgatva csupán a legpuritánabb, egyakkordos dalok maradtak meg igazán (Myfair Song). Hiába az ígéretes felütés Space Maker, a maga roppant izgalmas ütőseivel, az egész átcsap, és végig Tony Banks giccsel határos lorettás elszállásaira emlékeztet (Lost Message, minthacsak a Duke-ból lenne), néha már-már Claydermannos salala. Kis, szőrös állatkák búcsúznak gazdijaiktól, mókusok húnyják le szemüket, plüssmackókat lomtalanítanak. Nem beszélve a Photograph rémes szövegéről, ami inkább önmaga paródiája. Hiába, ha az új hangszínek - a Divine Comedys Neil Hannon és a Pulpos Jarvis Cocker is éneklik a szólamokat - leginkább az amúgy díjnyertes Walkie Talkie ismétlése. A mezőnyhöz képest erős négyes, az AIR-hez képest közepes, túllőtték a negédességet.
Najó, az utolsó két számért plusz egy fél csoki. És még az is meglehet, hogy újra fogom gondolni az egészet.
