izborn

igen, izborn él még, és nagy néhájában játszik is, ha írni nem is ír, és bár 60%-kal kevesebb lemezt vesz és 30%-kal kevesebbet hallgat, és újak helyett egyre többször veszi elő a régi fekete korongokat, újra meg újra, de menetrendszerint, este fél héttől fél nyolcig, tizenkét kilós nyúlkáló palántával kezeiben van duggi duggi: minden tisztább, axióma-korszak.

Harmless, sept 2005

1. Jumping Jack Flash - Ananda Shankar
2. Satisfaction - Assemblage 23
3. Let's Spend the Night Together - Muddy Waters
4. Gimme Shelter - Merry Clayton
5. Honky Tonk Woman - The Meters
6. I'm Free - Wilmer & the Dukes
7. You Can't Always Get What You Want - Maxayn
8. Paint It Black - Africa
9. This May Be the Last Time - The Staple Singers
10. Under My Thumb - Wayne Gibson & the Dynamic Sounds
11. Bitch - Herbie Mann
12. Play with Fire - Ruth Copeland
13. Ruby Tuesday - Rotary Connection
14. No Expectations - Odetta
15. As Tears Go By - P.P. Arnold

Mint a Csupasz pisztoly 2 és fél, úgy kellett ennek is jönnie: egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek. A koncepció viszont bukott, mint amikor Irigy Hónaljmirigy paródiát figuráznak ki vállalati ünnepségeken. A Rolling Stones az egyik legnagyobb rhythm and blues banda evör, így ha híres rhythm and blues előadók változatait válogatjuk össze, azzal nem bizonyítjuk a feldolgozhatóság alaptételét. Amíg a Beatlesnél újra meg újra meglep, hogy mennyire fekete, itt talán a Stones fakezes bonyolultságát vagy elszálltságát kellett volna elemezni. Konkrétan a The Meters sarki countryjánál ezerszer izgalmasabb a zizilabor hungaropopja.

 

Fujiya & Miyagi: Live from SXSW
by Steve Seel, Minnesota Public Radio
March 16, 2007

Songs performed:
"Ankle Injuries,"
"Photocopy"
"Collarbone."

Ha már lemaradtam a lemez megjelenéséről, próbálom menteni a menthetőt, íme Fujiya & Miyagi három számos rövid produkciója. Kisszínpad Sziget, vagy ilyesmi helyen de szívesen bólogatnék erre a gitárdiszkó-elektroflash britizé-prüttyemóra. Mivel középszarul szól, beszélnek benne sokat és hülyeséget, no és rövid, ezért a három csillag.

Actually the track they did was "Heard Em' Say" off Late Registration. God that was fucking amazing live, with Jon throwing down the beat and looping it and then doing the piano live. Jon, Kanye and Adam Levine (the singer) totally killed it. The extended freestyle even had Adam doing a bit of "Don't Let Me Down". The New Orleans freestyle was great - Kanye also shouted out how they have the number 1 album, which is pretty crazy - made even more crazy that he was performing at little Largo. Another well spent $10 :)

pneyu

 

Napjaimat mintha megint Wes Anderson rendezné, és zenéjét Jon Brion írná. Előástam a huckabees zenéjét, hiánypótló, mert nincs igazi új zenéje, csak rövidfilmeké, meg egy hiperlink a grammyglóriás hip-hop sztárra, hogy Kanye West lemezének egyik producer Jon Brion. (Nem beszélve arról, hogy az egyik trackben a rendező Michel Gondry dobol)

Kanye West teljesítménye eddig teljesen hidegen hagyott, látásom perifériás szegleteiből megvan persze, hogy slágergyártottak J.Foxx-szal, de a juventusz rotációban résztvevő számok mindig rosszponttal indítanak. De Jon Brion kíváncsivá tett, hogy valóban ő-e, aki, és hallgatva, semmi kétség. Visszafogottan, ott abban a túlcsorduló harmóniumban, amin Barry Egan játszik Lena Leonardnak, a furcsa torzított zajokat elsimító Adam Levine falzettjét kísérő futamokban, a rengeteg romantikus vonósban, pacsiznak régi samplerek felett, Brion és West. Ugyanazon tőről.

Jegyzetünk a Fonogram-díjátadóhoz
Szalai-Burszán Balázs
2007. február 24., szombat

Tisztelt illetékesek!

Szeretném javasolni, hogy a magyar populáris könnyűzenét, legalábbis jelenlegi formájában, miharabb szüntessük meg.
Maradok tisztelettel, kelt mint fent.

Messzemenően, Balázs, messzemenően! Könyörgöm, ennek a szarnak az eladási példányszámát nézni? Ennek? Ahol a dalszöveg az, hogy 'míg a funky szól'? Komolyan, a Hooligans annyira U2, Caramel annyira néger, Bartók Eszter annyira India Arie, mint amennyire Balázs Pali korszerű tánczene. A magyar mainstream pop nem tudom, hol romlott el, de már a Bonanza Banza megjelenésekor már halott volt.

Hallgatom a brit popzenéket, azt, amit hetente többen vesznek meg, mint amennyit Magyarországon összesen megvesznek egy évben, a legmainstreamebb Amy Winehouset, Corine Bailey Rae-t, azokat, akikről jó, ha páran hallottak itthon, és semmi különös érzésem nincs, nem zavaró szórakoztató dalok. Hangszeres popzene.

Néha arra gondolok, hogy egy olyan országban élek, ahol Kispál, Emil Rulez, vagy a Quimby szól a rádióból, ahol kikapcsolom a rádiót, mert már ma harmadjára hallom Erik Sumót, ahol Tóth Vera nem copycat Cserháti, hanem kromatikus dallamokat elektromos alapra éneklő érett művésznő, ahol Zalatnay Cini ráeszmél, hogy Pressernél volt igazán jó, ahol Palcsó Tamás gyertyafényes swinget énekel, ahol Bocskor Bíborka Illyés Gyulát zenésít meg magyar Roisin Murphyként, ahol az Amorf Ördögök a magyar folk-kultúrából táplálkozó tánczene, és nem a Nox, ahol Kovács Fehérsólyom Ákos árpádsávos matricájú lemezeit csak a számára megfelelő, politikailag érett közönsége hallhatja, és nem fáraszt engem csodaszarvas-sámán-indiántáncával. Elfelejtjük az Első emeletet, a Rapülőket, Chryistalt, BonBont, HipHopBoys búcsúkoncertet, TNT-t, VTechet, meg a hajkrízises Lányi Lalát.

Tudom, hogy ilyen nem lesz, de néha hadd ábrándozzak, mint amikor a kenószámokat eltalálom a sorsolás közben.

Virgin, mar 2007

1. Here It Comes Again
2. A-Z
3. It's All True
4. Get Around To It
5. Hands Up To The Ceiling
6. Easy
7. Falling Off A Log
8. Nowhere Near
9. Grand Canyon
10. By Picadilly Station I Sat Down And Wept
11. Raise The Roof

Míg férje djzni járt és producerkedett Beth Ortonnak, Tracey gyereket nevelt. Aztán amikor megnövekedtek, főzött és takarított. Amikor aztán tiszta lett a ház, s a gyermekek sem sipákoltak, úgy két éve, rádöbbent, hogy ez így uncsi. Vett egy régimódi négysávos magnót és pár hangszert az eBayen, és primitív kis dallamdarabokat rakott össze magának. Audioblog triolával, gitárral és fazékfedővel. Az elkészült kazettával ment oda a legdigitálisabb producerekhez, Ewan Pearsonhoz (aka  Maas, Sulky Pup, Villa America, World of Apples és Dirtbox néven készített DM, Goldfrapp, Ladytron, Gwen Stefani és ChemBro számok és remixek), a houser Charles Websterhez és a computer-nerd Martin Wheeler-Vector Lovershez. Azt íme, itt a második szólólemez, 25 év kihagyással. Talán kicsit poposabb, kevésbé szokatlan, mint amennyire saját maga gondolta először.

Már az első kislemezben, az It's All True-ban bennevan minden ami trendi: Gloria Estefan neonszínű műkongái és a New Order 1986-os négynegyedei, az egész egy Mylo-s mázba burkolva, rendes brites elektropop, de mögötte ott az az esős vasárnap délutáni finom kis deprimált hang, ami miatt még a legelső EBTG lemezeket is begyűjtöttem. És vannak a lassúzósak, a negédes mezsgyéjén egyensúlyozó finomságok. Húsz éve még nem sikerült eltalálni a hangokat és a zenekari arányokat sem, most helyén vannak a vonósok, pont annyi, amennyi.

Azért én kiváncsi lennék, milyen lehet egy teljesen elszállt Tracey Thorn lemez.

Vier Profimusikerinnen aus dem Rhein-Main-Gebiet haben sich mit der cubanischen Sängerin Mireya Corba Cantero zusammengetan und die Gruppe SonAché gegründet. Mit viel Temperament und Spielfreude interpretieren sie Salsa-Son, Cha-Cha-Cha und Guajira. Es ist nicht zu überhören, dass die Musikerinnen durch ihr Engagement auf Festivals und anderen großen Events in Cuba, eine ganz besondere klangliche Ausstrahlung und Authentizität erlangt haben. Mireya, die Sängerin aus Havana Vieja, erzählt in ihren Liedern mit ausdrucksstarker und faszinierender Stimme, die Geschichten von Dos Gardenias, La Múcura, El Cumbanchero und anderen vivencias cubanas.

 

É dobta nekem ezt a labdát, mondván vicces. És az is volt, mert reggel mit sem sejtve raktam fel a zenefonra, az első dal oké, oké, aztán a másodiknál, az ismerős zongorafutamnál már nyomtam a gombot a spot the introban, hogy ezt túl fogom élni lesz, méghozzá spanyol ajakkal előadva művházas salsastílusban. Aztán a harmadik dalnál már zavartak az élettelen hangszerek, a mesterkélt fuvola, majd a weblapra újra kattintva leesett, hogy ez csak egy német nőnapi ünnepség, nyereségrészesedéssel, ahol nem bírták kifizetni az omarát. Viccnek kiváló, kezdd ezzel.

California Soul 1969 Spice of Life
Matchmaker matchmaker 1967 Out of Different Bags
Street Walkin Woman 1974 Who Is This Bitch, Anyway
Its Sure Is Groovy 1967 Out of Different Bags
Where Can I Go  1969 Spice of Life
Let It Be Me 1967 Out of Different Bags
Liberation Conversation  1969 Spice of Life
Nothing But Tears 1967 Out of Different Bags
Somewhere In The Night  1967 Out of Different Bags
Woman of the Ghetto 1969 Spice of Life
More  1967 Out of Different Bags
Let's Wade In The Water 1967 Out of Different Bags
Show Time 1967 Out of Different Bags

Dengdede dede dengdedede dede dengdede dede dengde ede.

Mint nzangának a trio stendhal a jazzben, olyan nekem ez a nő a nuginénizenékben. Persze, megvolt Aretha is, a 80's lemezeivel is, meg a Respect klasszikussal, de amikor jött BlueBoy meg nem sokkal később StGermain és a dengdede, akkor kezdett motoszkálni fejemben -vagyunk szerintem ezzel páran- hogy kiezanő. És jött a megerősítés, a Californa Soul, a Matchmaker meg az Its Sure Is Groovy, és jöttek a lemezek, a 67-es Out Of Different Bags, meg a 69-es Spice of Life, (ugye, BlueNote Records) és kezdtem megérteni, miben elegánsabb, küzdőbb, elevenebb, dívább Marlena Shaw, mint Aretha, vagy Dinah Washington, és ha bármikor felhős lenne az ég, vagy omlana össze minden, csak szólok neki, hogy mesélje, hogy másnak is szopó, másnak is szopóbb, és ki lehet lábalni, és hogy a pigmeus cickányoknak is van pár boldog perce.

Ezúton szeretném felhívni a koncertszervezők figyelmét, hogy Marlena Shaw még mindig koncertezik, ha hívják. Egy teltházas hajót mindenképpen megérne.

Az Air lemezre kíváncsi európaiak:

Talán csak Albániában és Ukrajnában voltak közönyösebbek, mint hazánkban, de Ausztriában sem volt több öt hallgatónál a véletlenszerű mintavétellel választott időpontban. Ketten Pestről, egy Dunakesziről és egy Ladánybenéből.

Az Air lemezre kíváncsiak világszerte:

Az Air zenekar ezek alapján vélhetőleg kihagyja a kirgiz állomásokat a turnéból, viszont az Egyesült Államok és Ausztrália keleti partja kötelező lesz.