Jegyzetünk a Fonogram-díjátadóhoz
Szalai-Burszán Balázs
2007. február 24., szombat
Tisztelt illetékesek!
Szeretném javasolni, hogy a magyar populáris könnyűzenét, legalábbis jelenlegi formájában, miharabb szüntessük meg.
Maradok tisztelettel, kelt mint fent.
Messzemenően, Balázs, messzemenően! Könyörgöm, ennek a szarnak az eladási példányszámát nézni? Ennek? Ahol a dalszöveg az, hogy 'míg a funky szól'? Komolyan, a Hooligans annyira U2, Caramel annyira néger, Bartók Eszter annyira India Arie, mint amennyire Balázs Pali korszerű tánczene. A magyar mainstream pop nem tudom, hol romlott el, de már a Bonanza Banza megjelenésekor már halott volt.
Hallgatom a brit popzenéket, azt, amit hetente többen vesznek meg, mint amennyit Magyarországon összesen megvesznek egy évben, a legmainstreamebb Amy Winehouset, Corine Bailey Rae-t, azokat, akikről jó, ha páran hallottak itthon, és semmi különös érzésem nincs, nem zavaró szórakoztató dalok. Hangszeres popzene.
Néha arra gondolok, hogy egy olyan országban élek, ahol Kispál, Emil Rulez, vagy a Quimby szól a rádióból, ahol kikapcsolom a rádiót, mert már ma harmadjára hallom Erik Sumót, ahol Tóth Vera nem copycat Cserháti, hanem kromatikus dallamokat elektromos alapra éneklő érett művésznő, ahol Zalatnay Cini ráeszmél, hogy Pressernél volt igazán jó, ahol Palcsó Tamás gyertyafényes swinget énekel, ahol Bocskor Bíborka Illyés Gyulát zenésít meg magyar Roisin Murphyként, ahol az Amorf Ördögök a magyar folk-kultúrából táplálkozó tánczene, és nem a Nox, ahol Kovács Fehérsólyom Ákos árpádsávos matricájú lemezeit csak a számára megfelelő, politikailag érett közönsége hallhatja, és nem fáraszt engem csodaszarvas-sámán-indiántáncával. Elfelejtjük az Első emeletet, a Rapülőket, Chryistalt, BonBont, HipHopBoys búcsúkoncertet, TNT-t, VTechet, meg a hajkrízises Lányi Lalát.
Tudom, hogy ilyen nem lesz, de néha hadd ábrándozzak, mint amikor a kenószámokat eltalálom a sorsolás közben.
