1. Eat Yourself
2. Little Bird
3. Utopia
4. Forever
5. Lovely Head
6. Human
7. A&E
8. Number 1
9. Slide In
10. Ride A White Horse
11. Twist
12. Fly Me Away
13. Strict Machine
14. Ooh La La
15. Train
16. Caravan Girl
Goldfrapp. Idénre, mint tavalyra Wino. Az új lemezt év eleje óta, titokban hallgatom, bár talán ha egyszer-kétszer, épp eleget ahhoz, hogy már júniusban tudtam, a Goldfrappes napon kell kimennünk a BSoundra. És már dél óta ott voltunk, naptól kiszívva, viszont teljesen józanul, hiába ittam a söröket, így a hattól hétig tartó szeánszon tudattisztán vettem részt, amire régen volt már precedens.
Szeánsz varjakkal, baglyakkal, májusfával, tündérklepetussal, hárfával, elektromos edvimartonnal, zárásként tereminnel. Bár az ötven perc tényleg nagyon rövid volt, nekem sikerült bebizonyítaniuk, hogy nem műfaji váltások vannak lemezeik között, ez nem morricone és electroclash korszak, hanem ez mind egy iparművész hölgy kreatív energiáinak daltoni atomjai. Aztán, amikor a mérhetetlenül unalmas Massive Attack közben megjelentek mögöttünk, táncolva, vált ölelő kerek erdővé Alison Goldfrapp világa.
Köszi, ez nagyon kedves. Najó, akkor reklámozom. Washingtonban élő, gyermekkori legjobb barátommal (kazettákon csináltunk radiot egymasnak 14-16 evesen, szignal, utcai riportok, absztrakt vers, zenek meg minden) újra találkoztam, úgy 8 év után érdemben először, és kiderült, hogy nem ismeri a Goldfrapp-et. Tézis: a Goldfrapp a 2000-es évek Abbája. Nincsenek gigantikus beatmixek, bár az is van, inkább szolidan bekúsznak, kétwinampos technológiával es 3 cserszegis fröccs mellett keszült live mix.
