Az egész -mint már elég sokszor, - megint úgy kezdődött, hogy az Avalanchest hallgattam, benne azt a zúzást, amikor bekúszik a Beatles Sgt Pepper, méghozzá a Daryl Hall & John Oates I Can't Go for That (No Can Do)-ra, ami önmagában megér egy misét a kőkemény dobgép és a kettyegések és a szám utóélete miatt (De La Soul, Kanye West, Avalanches, Simply Red). Ekkor ragadtam le náluk, a bajuszkirálynál és a magas szőke csávónál.
A ma már hatvanas Daryl Hall és John Oates nekem a We Are the World lemezről volt meg, órákig tudtam nézegetni a belső borítón a stúdió képeit, benne a hülyehajú Cindy Lauperrel, kedvencemmel Tinával, a flitteres Jacksonnal, a countrysztárokkal (Kenny Rogers és kannabiszfüggő társa, Willie Nelson) és benne a képpel, ahogyan a bajuszos meg a másik összehajol.
Daryl Hall és John Oats 1967 óta zenélnek együtt,mikoron is, mint rivális philadephiai egyetemi zenekarok vezetői, egy buli után kénytelenek voltak ugyanabban a liftben utazni. Nagyjából 1970-re elfogytak a zenekarok, maradt a haverság, s a lemezszerződés. Voltak ők már Hall & Oats, meg teljes névvel is futottak, szólóban is, és & nélkül is, és aki emlékezik még rájuk, az tuti, hogy a nyolcvanas évek nagy, powerpop slágerei miatt teszi (Maneater, Out of Touch, meg a beidézett I Can't Go for That), amik szép sorjában, a kilencvenes évek felé közeledve egyre érdektelenebbé váltak, köszönhetően a guminyúl-hairmetálból nyúlt gitároknak, egyszerűbb dalszerkesztésnek, és a kasszagépnek.
Úgyhogy maradjunk is a hetvenes éveknél, amikor képújságzenét csináltak, olyant, mint amilyent néha a spityu tesz fel, meglepetésként. A szám annyira nem fehér embereknek való, hogy egy évvel később lelket öntött belé a Tavares is, persze ekkor Daryl Hall Ziggy Stardustnak öltözött, John Oats pedig leginkább a Cheech and Chong zenekar szessönzenészének nézett ki. Na, de vegyük végig a kiváló soulsláger vizualizálását.
Először a háttérben az aktuális lemezborítóra beúszik bluescreen a két zenész, Daryl Hall megtévesztően David Bowiera hajazva dohányzik egy fotelben, Oats, a hosszú este által meggyötört alkalmazott zenész legbarnább hangon siratja az elment leányt, aki a refrén nyomatékosítása kedvéért a képernyőn is áthalad, csakúgy, mint az ördög és Hall pénzszórása is.
She's Gone Oh I, Oh I'd
better learn how to face it
She's Gone Oh I, Oh I'd
pay the devil to replace her
She's Gone - what went wrong
És akkor a gitárszólóról meg az azt követő belassult kergetőzésről nem is beszéltünk.
BPTV 1972.
