Thelonious Monk - Solo Monkigazából sokkal előbb kellet volna ezt a posztot megírni. ezzel kellett volna mindent kezdeni, mert monk maga a nullpont. teljesen kiesik a természetes számok halmazábol, absztrahált, földöntúli képződmény, amit emberi aggyal sem felfogni, sem megérteni nem lehet, maximum érezni, de leginkább csak sejteni. monk kapcsán az emberiség hajlamos elképedt túlzásokba esni, de ha jobban belegondolunk, monk r sugarú kontextuális környezetében nem értelmezhető a túlzás szó, ahogy más szavak sem.
monk egyedülisége nem csak szerzeményeiből és játékmódjáből, de magából a létezéséből sejlik legjobban ki. mikor a straight, no chaser című filmben a repülőtér várója közepén magában dünnyögve elkezd lassan maga körül pörögni, na, talán akkor érezhető meg legközelebről földönkívüli mivolta. monk magányos hold, bolygó, nap, naprendszer, vagyis inkább komplett galaxis, valahol a. a kozmikum az összes közül legjobban a szóló felvételein hallatszik kifele, amelyekre és amelyek mellett a kötelező szó ugyanolyan értelmetlen vmi, mint monkra a zseni, vagy mint a szavak ebben az egész posztban.
végtelen vilagegyetem.
