
(derült égből a villámposztolás. már én sem számítottam erre. de azért ilyet mégse lehet csinálni, hogy nem béloggol az ember, hamár ilyen szép helyet csináltak neki, úgyhogy csináljuk. (a leglassabban strázsáló (gyk: postoló - hehe (bocs)) címét úgysem hiszem, hogy én nyerném el.)
az apropót az éppen hallgatott pharoah sanders majdnem nem megvett lemeze adja. nem, nem new yorki lövés, hanem spityu-féle lemezgyári kontakttól nyúlt akciós cucc, de hamár ez szól, akkor legyen.)
pharoah sanders, az öreg szakálas hogyishíjják bácsi onnan a szomszédból. csak fújjon bele a szaxofonjába, és máris átlényegülnek a stuffz. ha valakinek el lehet hinni, hogy létezik karma, akkor ő lesz az - és ez tényleg olyan, hogy "vagy érzed, vagy nem érzed". mondjuk nála elég könnyű érezni. a coltrane mellől kinőtt pharoah impulse-os korszakának, és amúgy en block az egész korszaknak egyik méltó lenyomata, a Karmikus Transzcendencia Egyháza (1 százalék!) aktuális szeánszának hű dokumentuma a Summun Bukmun Umyun. a lemezen hallható kettő darab kollektív spirituálétól akkor is mélyhivő leszel (legalább arra a 21 és 17 percre amíg szólnak), ha nincs is miben. de van.