(majdnem) megvettem ezt a lemezt . since 2003

2008.08.08. 13:17 izborn

alanis morisette - flavors of entanglement

Címkék: **

  1. "Citizen of the Planet" — 4:22
  2. "Underneath" — 4:07
  3. "Straitjacket" — 3:08
  4. "Versions of Violence" — 3:36
  5. "Not as We" – 4:45
  6. "In Praise of the Vulnerable Man" — 4:07
  7. "Moratorium" — 5:35
  8. "Torch" — 4:50
  9. "Giggling Again for No Reason" — 3:48
  10. "Tapes" — 4:26
  11. "Incomplete" — 3:30

Vannak lemezek a gépemen, amiket tényleg nem értem, minek őrzök. Ilyen ez az új Alanis Morisette is, ami -térjünk a lényegre- hallgatható, dalokból áll, szenvedélyesen énekel rajta a lány, még a hangszerelése rendben van (helyenként kilógazért), de mégis, teljességgel hidegen hagy, s hidegenhagyásában bosszant.

Annak idején nekem is megvolt krómos kazettán a Jagged Little Pill, persze akkor okosan, szenvedélyesen, tizenévesen törvényszerű volt beleszeretni egy okos, szenvedélyes, tizenéves lányba. Aztán -ezekszerint végérvényesen- valahol 2000 környékén, Alanis lejtmenetében elváltunk, de most, az év elején megjelent, s helyenként megdícsért lemeze kapcsán adtam egy esélyt neki fél éve. Azt hiszem, meg is hallgattam akkor.

Meg most is. De rá kellett jönnöm: nem érdekel, mi van vele. Nem érdekel a tablával bolondított önvallomás, a zongorás líraiság, a szigetszínpados rock. Ha gitáros szenvedélyes dalokra van szükségem, akkor ott van az a rengeteg The-vel kezdődő banda. A Kosheen-szerűen dnb/break és rockzene közt félúton leragadt hangzással évekkel ezelőtt leszámoltam, és mint ahogyan Björk is irritál már, Alanis Morisette modoros hangját is meguntam. Megmondom én neked, Alanis, mikéne! Diszkót kellene nyomnod, mint az Underneath remek remixében, vagy ha az derogál, akkor instrumentális goát, úgyis akkora hippi vagy, mint Ozorától Panaji.

Azt hiszem, beteszem a Jagged Little Pill-t, és ha már Alanis, akkor maradjunk a betonbiztos nosztalgiánál. Icák réééiééééééén!!

komment

süti beállítások módosítása